Ismét fényesen kereklik az égen a pásztor felhő nyájával az éjszakai égen. A forró nyár utolsó szikrái is elszálltak már.
Mégsem érzem a sötétséget. Mintha most ébrednék. Nyáron utáltam ezt a tükröt, mellyel a nap fénye éjszaka is elvakítja a csillagokat. Most már látom, hogy ez is nekem szól. Nem vágyhatok örökké a szabadságra, a távoli világok birodalmába. Nem álmodozhatok folyton.
Miért alakult ki itt ezen a bolygón az, ami itt kialakult? Nem tudhatom. Senki sem tudja. Ám céllal vagyunk itt. Bármennyire is szeretnénk, nem indulhatunk el az ismeretlenbe, amíg a küldetésünket itt be nem végeztük. Jónak kell lennünk egy életen át, s azután, mikor a test, s lélek elfáradt, ez utóbbi elindulhat tovább vándorútján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése